Balla Vivienne: Új generáció

Az első tesztfotózást követően számos kísérletet tettem a témám másféle megközelítésére. Felmerült, hogy a saját közegükben fotózhatnám őket, elvíve így az anyagot egy dokumentarista irányba. De ez a fajta képalkotás nem áll közel hozzám. Akkor kitaláltam, hogy lehetne ez egy divatanyag. Erre tettem is kísérletet. Sikerült szponzort találnom, így a ruhák kérdése megoldott volt. De mivel minden egyéb tényező, legyen az helyszín, ruha, erőteljes mozdulat, fölöslegesnek, sőt zavarónak tűnt a képeken és elvonták a figyelmet a mondanivalómról, így úgy döntöttem hogy visszatérek a kiindulóponthoz, a műteremhez és a minimalista eszközkészlethez.

Miután eldöntöttem, hogy visszatérek a kiinduláshoz a következő kérdések merültek fel. Milyen legyen a háttér színe? Legyen-e rajtuk smink, ha igen milyen? Mi legyen a frizurákkal? A sminkre és a háttérre tettem egy kísérletet. A modellem testét egy “fényező” anyaggal kentük be. Nagyon jól mutat a képen, de ettől másról kedz szólni a kép, mint én szeretném. A háttérben pedig jobbnak bizonyult a szürke mint a fehér vagy a testszínű.

További kísérletek a kompozíciókra.

A sorozat egészét nézve ezek a mozdulatok is már soknak tűntek, vagy inkább értelmezhetetlennek.

Ebből a képből jött egy olyan ötlet, hogy mi lenne, ha a csoportképeket ketté venném, és külön képként kezelném a fejeket és a testeket. Nekem ez a megoldás nagyon tetszik, de ha a sorozatomat egységben akarom tartani, akkor az eredeti állapotában kell használnom őket.

A diplomamunkám elkészítésének első lépése a megfelelő személyek kiválasztása, megtalálása volt. Fontos volt számomra, hogy ne csak a ruha, a style miatt legyenek olyan karakterek, mint akiket keresek, hisz a fotózások során úgyis lecsupaszítom őket.

Hirdetést adtam fel kísérletképpen, egy hazai férfiaknak szánt divatblogon, az alábbi szöveggel: “Diplomamunkámhoz modelleket keresek, vékony, érdekes arcú fiúk jelentkezését várom” stb… kíváncsi voltam, hogy kik fognak jelentkezni és így utólag mondhatom, hogy a modelljeim 80%-át ezen a divatblogon keresztül találtam meg.

Szerveztem egy tesztfotózást, ahova minden ígéretes jelentkezőt és az ismertségi körömben lévő, a diplomamunkámhoz alkalmas személyt elhívtam. Ennek az alkalomnak az volt a célja, hogy megvizsgáljam, hogy miként változtatja meg modelljeim karakterét a kemény és a lágy fények. Önálló portrékat készítettem, majd a fotózás végén összerendeztem őket egy csoportképhez.

Végül ez a csoportkép lett az egész diplomamunkám kiindulópontja, e köré a kép köré építettem fel a végső sorozatomat.

Hivatalos a semleges nem

Március 16-án olvastam az index.hu-n, hogy Ausztráliában hivatalosan semleges neműnek nyilvánítottak egy embert, Norrie May-Welby-t.

Purple magazine és Freja Beha Erichsen

A hónapban a Purple magazin sokkolta olvasóit és a bloggereket ezzel a sorozatával.

Dazed and Confused magazine Transformer című divatanyaga

“Meet fashions boys who are girls who like girls to be boys”

Tizzy magazine májusi anyaga

A korábbi évek tervezési feladatai során lett rám jellemző a minimalizmus és a “tudós hozzáállás”. A tudós hozzáállás alatt azt értem, hogy mint fotós a kívülálló megfigyelő és vizsgáló szerepét öltöm magamra. Nem terepre megyek a témámért, hanem azt emelem be egy laboratóriumi közegbe, ami az én esetemben a műterem.

Párválasztás

Ez a sorozatom egy szociológiai teszt dokumentációja. Tizenkét egymást nem ismerő személyt kértem fel a kísérlet lebonyolításához. Arra voltam kíváncsi a sorozat készítésénél, hogy miként alakulnak párokba az idegenek. Ebben az esetben kizárólag a sztereotípiák és a külsőségek alapján tudtak dönteni az alanyok, mivel az ismerkedés korlátozva volt.  A választás titokban történt, egy cetlire kellett felírniuk, hogy ki a választottjuk, és kértem tőlük egy rövid indoklást is. Képeimen a modellek elrendezésével, a mozdulataik és a tekintetük finom irányításával próbáltam érzékeltetni a párválasztásokat. Természetesen voltak, akik egyedül maradtak, illetve akiket többen is választottak.

A teljes sorozat itt megtekinthető.

Entrópia

Az Entrópia sorozatom középpontjában egy teljesen megszokott fizikai jelenség áll, a gravitáció. Természetes számunkra, a bevált rendszer (az élet) része. Képeim elkalauzolnak egy fordított gravitációjú helyre, ahol megvizsgálhatjuk, hogy milyen szerepe és hatása van a gravitációnak a külsőnkre, az anatómiánkra. Modelljeimet fejjel lefelé lógattam a sorozat elkészítéséhez. Érdekesnek találom, hogy ez a fordítottság mennyire egyneművé teszi az embereket és hogy mennyire felforgatja az arc megszokott anatómiáját.

A teljes sorozat itt megtekinthető.

Tökéletes lányok

Az embereket a tökéletesség iránti vágy hajtja. De a tökéletesség mindenki számára mást jelent és más formában jelenik meg az életükben. Valaki a tökéletes anyuka akar lenni, valaki az alakját akarja a tökélyre fejleszteni, míg más a munkájában akar a legjobb lenni… A legtöbb fiatal lány számára a tökéletes nő fogalma egyet jelent azzal a képpel, amit legjobban egy Barbie-babához tudnék hasonlítani. Én nekik akarok ellent mondani azzal, hogy a tökéletes lányok címhez, természetes szépségű lányokról készítettem portrét. Mindegyik lány más karakter, mindenkiben lehet hibákat találni, de én azt mondom, hogy ők így tökéletesek ahogy vannak. Olyan pillanatban próbáltam őket lefényképezni, mikor természetesen viselkednek a kamera előtt, nem akartam elrejteni, ha esetleg zavarba jöttek.

A teljes sorozat itt megtekinthető.

Második gyűjtésemben művészettörténeti példákat próbáltam keresni a témámra.

Két olyan alkotót említenék meg a következőkben, akik ugyan nem szorosan, de kapcsolódnak a diploma témámhoz, Katarzyna Kozyra-t és Cindy Sherman-t. Náluk, mint alkotói módszer jelenik meg testük alkalmazása, ami segítségével különböző társadalmi kontextusba helyezik bele magukat. Szerepeket játszanak el. Olyan szerepeket, melyekkel a társadalom ruházza fel a nőket és a férfiakat egyaránt. Például Kozyra Cheerleader című videoklipjében a nőiesség és a férfiasság összes kliséjével bújik a pop-rock csillag szerepébe. Cindy Sherman fotóin pedig megmutatkozik a nő, mint a voyarisztikus fantázia tárgya. Sherman fotóin keresztül a 70-es és a 80-as évek tipikus, a filmvásznon és a televízió képernyőjén megtestesülő női ideálokat és szerepeket ismerhetjük meg, míg Kozyra videóin keresztül pedig a mai mesterkélt szerepeket, mint például az operaénekesét és a transzvesztitáét. Az én képeimen pedig korunk nemtelen ideáljai fognak visszaköszönni. A nemi szerepekkel nagyon sokan foglalkoztak már, de engem a szerepváltozások illetve a testkultúra változás következményeként létrejövő test és külső érdekel.

Phillip Toledano: A New Kind of Beauty sorozata

Toledano is az újfajta szépségről beszél, s arról hogy a mai korban az emberek újraalkothatják magukat. Míg ő a sebészi beavatkozásig megy el, én arról a fajta újraalkotásról beszélek, melyhez nem kellenek műtőeszközök. De lényegében mind a két sorozatnak ugyanaz a mozgatóereje. Nagyon érdekel engem a sebészeti oldala is az újfajta szépségnek és a sorozatom folytatásaként egy önálló anyagot el is tudnék képzelni ebben a témában.

Vanessa Beecroft

Helmut Newton

Helmut Newton: Jönnek, 1981

Nagyon szeretem Newton képeit, de példaképként igazából ezt az egyet szeretném megemlíteni. Szakdolgozatomat Művészet és divat címmel írtam, melyben arra kerestem a választ, hogy hol vannak a határok, eggyé tud-e válni a kettő. Szerintem ez a kép egy tökéletes példája az összeolvadásnak, ahogy Newton a divat vizuális eszközeit használja egy  művészi fotográfia elkészítéséhez. A diplomamunkám során arra törekedtem, hogy a képeimet áthassa a divatfotográfia hangulata, de mégse váljanak azzá.

George Hoyningen-Huene

Huene fényképein egyaránt érezhető a szürrealizmus és a görög kultúra hatása. Az 1930-as évek meghatározó fotósa volt, aki szobrokként fényképezte le modelljeit, így idegenítve el a hétköznapit. Istenszerűre fotózta az embereket, ideálisnak és tökéletesnek mutatva őket. A szoborszerű ideál ábrázolásmódja miatt tartom példaképnek.

Leni Riefenstahl

Az ideál ábrázolása miatt tartom őt is fontos előképnek.

Az első gyűjtésem a karakterekre irányult. A  divatmagazinok előszeretettel használják, az általam vizsgált karaktereket, illetve a nagy márkák, divatházak modelljei is természetesen az új szépségideált tükrözik.

Úgy gondolom, hogy a magazinok csak leképezik azt a változást, ami végbemegy a társadalmunkban, nem ők hozzák létre. A divatot okolják a fiatalok torzult én-képéért, de a magazinok csak a társadalmi igényt szolgálják ki, hisz nekik az első számú szempont a profit. Az új szépségideál és a torz társadalmi elvárások nyomatékosításáért viszont már felelősségre vonhatók.

Az alábbi képeket különféle magazinokból gyűjtöttem. Azt már a diplomaprojektem elején tudtam, hogy nem szeretném olyan irányba vinni az anyagomat, hogy a lányokat fiúknak, a fiúkat pedig lányoknak öltöztetem. Bár ez egy nagyon hatásos, sőt mondhatni hatásvadász megoldás, de pont a mondanivalómat fedte volna el.

Bővebben »

„Hiszek abban, hogy üdvösebb lesz, ha elmozdulunk a nemi polarizációtól és a nemi szerepek börtönétől egy olyan világ felé, amelyben az emberek szabadon megválaszthatják egyéni szerepeiket és viselkedésüket.”- Pszichológia és feminizmus, L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2008 in: Sandra Lipsitz Bem: Maszkulanitás/ femininitás, 109.old

Testkultúra változás

A nemi szerep változás mellett nagyon fontos jelentősége van a testkultúra változásának, hisz ez a kettő szoros összefüggésben áll egymással.  A fogyasztói kultúra felemelkedésével a kemény munka eszménye háttérbe szorult a hedonista, korlátlan fogyasztást éltető magatartással szemben. A testünk ma már nem azt reprezentálja, hogy miként illeszkedünk a társadalomba, hanem az önkifejezésünk egyik legfőbb eszköze lett. S eszerint túl is értékelődött. A test a legnagyobb táptalaja a kirekesztésnek. A ma domináns kultúra kirekeszti a kövéreket, az időseket, a rondákat, a betegeket. Sok nő és férfi, hogy a társadalmi elvárásoknak megfeleljenek, és ne érezzék magukat kívülállónak, képesek mindent megtenni, hogy fiatalosak, szépek, csinosak maradjanak.   „ A nyugati kultúrában élő nők, mivel egyszerre hat rájuk a fogyasztói kultúra, a női étvággyal kapcsolatos kulturális ambivalencia és a nők hatalma ellen irányuló visszacsapás, azt hiszik, hogy ha kontrollálják a testüket és az étvágyukat, megmenekülhetnek az alkalmatlanság érzésétől és attól, hogy sosem érzik elég jónak magukat. Paradox módon úgy érzik, hogy éppen azok a testtel kapcsolatos normák és gyakorlatok adnak nekik erőt, és teszik őket szabaddá, amelyek korlátozzák vagy rabszolgaságban tartják őket. „ A test egyszerre jelenhet meg korunk kultúrájában az alkalmazkodás és a lázadás eszközeként.Hatalmas szabadsággal rendelkezünk a külsőnk felett, de pont ezt a szabadságot korlátozzák a társadalmi elvárások. Megjelenik a ‘light’ életmód és a ‘light’ emberek. A mai tinédzserek, hogy eleget tegyenek a társadalmi elvárásoknak, megpróbálnak vékonyak lenni, mint ahogy az előttük lebegő példaképeken látják. (Hollywood-i sztárok, divat modellek) A soványság hatására a nemi jellegek pedig kezdenek összeolvadni. Így jön létre egy új generáció, ahol a testi önkifejezés és a kulturális sztereotípiák változása miatt a nemi jelleg kezd háttérbe szorulni. Például a fiúk már nem izmosak akarnak lenni, hogy az erejüket fitogtassák, hanem vékonyak, nőiesek, “finom vonalúak”, külsejükre néha kínosabban ügyelnek, mint a lányok. Megjelent az új férfi generációra  egy új jelző, a metroszexuális. “Metroszexuális: nagyvárosban élő többnyire egyedülálló férfi, aki sokat költ kozmetikumokra, fodrászra, divatra és sokat törődik a külsejével (de nem feltétlenül homoszexuális)”.- Idegen szavak gyűjteménye

Az ideál és a divat

Az ideál sosem állandó, korszakonként változik, külsejében és természetében egyaránt. Az ideál változásának nyomon követésében a képzőművészet és a szépirodalom lehet a segítségünkre. Ha a Willendorfi Vénuszra gondolunk, mely az őskori nőideált ábrázolja, akkor hatalmas melleket, széles csípőt és nagy combokat látunk. A termékenység minden jelével megáldott nő volt az ideális. A barokk nőábrázolásokra szintén jellemző a széles csípő, a nagy mell és a vastag comb. A reneszánsz festményeken pedig már kecsesebb nők láthatóak. A szépirodalomból tudhatjuk, hogy a romantikában a törékeny, a viktoriánus korban pedig az unalmas, erényes nők voltak az ideálisak. Ma pedig az elérhetetlen, önálló, izgalmas az ideális nő. Korunk ideáljait nem a festményeken kell  keresnünk, hanem a magazinok lapjain. De milyen hatása van a divatnak és mi egyáltalán a divat?  “Lényege, hogy az emberi alkalmazkodás és elkülönülés látható magatartásjegyeit szabályozza: csoport-összetartozás mutatója, az együttélés vagy azonosulás szándékának vagy látszatának kifejezője és mutatója. A divat olyan gyorsan jövő, sodró erejű változás, amelyik nem szelíden fordít valami új felé, hanem úgy ragadja magával az embereket, hogy erős alkalmazkodási kényszert gyakorol, intenzív és viszonylag gyors idő alatt lezajló változást hoz létre, azzal szemben is, mint amilyen az ember maga, és amit az ember maga megszokott.” – Ez most a divat in: Losonczi Ágnes: A divat 12.oldal, Gondolat Kiadó Budapest, 1981

A szépség

“Kétfajta szépség van, az egyik a csinosság, a másik a méltóság, a csinosságot nőies a méltóságot pedig férfias szépségnek mondhatjuk. “- Cicero in: De oficiis I. 36. 130

Hogy mi a szép? A historizmus formájában, minden kornak megvan a saját szépségfogalma. A konvencionalizmus formájában, pedig az a szép, ami megfelel a konvencióknak, ami szintén koronként változik. Korunkban szépnek a fiús nő és a nőies férfi számít. A mai szépségeszménynek, a fiús nőnek álmát egyébként Joséphin Péladan álmodta meg először a L’Androgyne című regényében. “ A társnő, aki testvéri szellemmel áll a férfi mellett, s aki csak éjszaka jut nemének tudatára, aki külsőleg a fiúgyermekhez hasonlít s akinek a lelke férfilélek. “ – Rózsa Miklós: Művészet és szépség, 258.old, Anonymus Kiadó Budapest 1984

A női test legnagyobb változását a sport hozta meg. A sportoló nők aktjai nem sokban különböznek a férfi aktoktól. A testedzés hatására eltűnnek a keblek és a széles csípő. “ A  mai női szépségeszmény pontosan megfelel az embertani és esztétikai szépségeszménynek, mely mindig is azt hirdette, hogy a férfi test szebb és összhangzóbb mint a nőé, már csak azért is, mert a genitáliák nem domborodnak ki rajta oly szembetűnően.” – Rózsa Miklós: Művészet és szépség, 254.old, Anonymus Kiadó Budapest 1984

Miért pont ez a téma? A diploma projekt kiválasztása nem könnyű feladat, rengeteg szempontnak kell megfelelnie. Először is a legfontosabb, hogy tényleg érdekeljen és hogy személyesen is érintett legyél benne. Aztán olyat találj ki, amihez megvannak a megfelelő eszközeid (mind vizuális, mind tárgyi eszközök).

Az egyetemi éveim alatt a tervezési feladataimmal párhuzamosan kezdtem el kereskedelmi fotográfiával foglalkozni. Az ilyen típusú munkáim során olyan személyekkel kerültem kapcsolatba, akik számára a külső, a külsőségek mindennél fontosabbak, legalábbis ezt a benyomást keltették. Legmenőbb márkák, frizurák és a társadalmi elvárás szerinti tökéletes alkat, így jellemezném őket. Rendkívül furcsa volt számomra ez a közeg, mert az én értékrendemben nincs így felértékelődve a külső szerepe. Így két választásom maradt, vagy azonosulok azzal a szereppel, amit ez a közeg elvár a tagjaitól, vagy kívülállóként leszek a tagja. Az utóbbit választottam, mert nem bírom azokat a szerepeket, melyek tőlem valójában távol állnak. Egy fránya napszemüveget sem bírok elviselni magamon, mert akkor úgy érzem, hogy nem én vagyok.

Kívülállóként részese lenni ennek a közegnek nem egyszerű feladat. Első látásra nem vívom ki a tiszteletüket, mivel az ő értékrendjük szerint nem foglalok el magas pozíciót. Így elnyerni a bizalmukat sőt olykor a tiszteletüket sokkal nagyobb dicsőség. De az érem másik oldala, hogy kívülállóként egy ilyen közegben nem maradhatsz ráhatás nélkül. Amikor felmerül benned, hogy biztos, hogy nem kellene neked is úgy kinézned, úgy öltözködnöd ahogy nekik. Lehet, hogy ezzel előrébb jutnék?

Nekem, hogy meginogjak az értékrendemben az kellett, hogy ilyen személyek vegyenek körül. De a mai tinédzsereknek elég a média, hisz ők pont abban a korban vannak, mikor keresik és próbálják kialakítani az identitásukat. S hogy az új szépségideál honnan ered, miként hat a fiatalokra, mit eredményez? Ezekre a kérdésekre próbálom megtalálni a választ.