Az első tesztfotózást követően számos kísérletet tettem a témám másféle megközelítésére. Felmerült, hogy a saját közegükben fotózhatnám őket, elvíve így az anyagot egy dokumentarista irányba. De ez a fajta képalkotás nem áll közel hozzám. Akkor kitaláltam, hogy lehetne ez egy divatanyag. Erre tettem is kísérletet. Sikerült szponzort találnom, így a ruhák kérdése megoldott volt. De mivel minden egyéb tényező, legyen az helyszín, ruha, erőteljes mozdulat, fölöslegesnek, sőt zavarónak tűnt a képeken és elvonták a figyelmet a mondanivalómról, így úgy döntöttem hogy visszatérek a kiindulóponthoz, a műteremhez és a minimalista eszközkészlethez.
Miután eldöntöttem, hogy visszatérek a kiinduláshoz a következő kérdések merültek fel. Milyen legyen a háttér színe? Legyen-e rajtuk smink, ha igen milyen? Mi legyen a frizurákkal? A sminkre és a háttérre tettem egy kísérletet. A modellem testét egy “fényező” anyaggal kentük be. Nagyon jól mutat a képen, de ettől másról kedz szólni a kép, mint én szeretném. A háttérben pedig jobbnak bizonyult a szürke mint a fehér vagy a testszínű.
További kísérletek a kompozíciókra.
A sorozat egészét nézve ezek a mozdulatok is már soknak tűntek, vagy inkább értelmezhetetlennek.
Ebből a képből jött egy olyan ötlet, hogy mi lenne, ha a csoportképeket ketté venném, és külön képként kezelném a fejeket és a testeket. Nekem ez a megoldás nagyon tetszik, de ha a sorozatomat egységben akarom tartani, akkor az eredeti állapotában kell használnom őket.
Tiszta folyamat, “tisztuló folyamat”, érthető és egyértelmű választások sora. Koncepciózus a tartalom következménye a megvalósításra. Van egy kérdéskör, ami többször eszembe jutott, ahogy néztem a képeket. Mitől 2010? (Abból következtetek hogy nagyon is 2010 akar lenni a sorozat, hiszen deklarátan “Új generációnak” nevezi magát…) A metroszexualitás mint jelenség azon túl, hogy a hatvanas évek nagyvárosaiban már hangsúlyosan jelen volt (Antonioni filmjeiben például folyamatosan) az ezredfordulóra jellemző divatos szexuális hullám. Meg kellene fogni az “Új generáció” aktualitását. Szerinted ez hol van?
A másik kérdéskör az “Új generáció” sematizálása. Ez is nyilván egyértelmű döntés, ami természetesen egy alkotó joga és mint olyan, helyén való. Csak kérdésként merül fel bennem hogy: miért? Hova tart az üzenet sematizálása? Miért egyszerüsíted le a társadalmi véleményt? Úgy is kérdezhetném, hogy hova ez a “kontrasztos” kritika a fiatalokról?
A kritika nem a fiatalokról szól, nem a “modelljeimről”, hanem a világunkról, a társadalmunkról, a médiáról. Ami megváltoztatja a nemi szerepeket, ami legitimizálja a semleges nemet, ami előtérbe helyezi a tömegest az egyénivel szemben, mindezzel egy elég bizarr jövőképet vetítve elénk. Azok a fiatalok, akiket lefotóztam ezeket a folyamatokat képezik le, a tőlük elvárt szerepbe bújnak bele. Amit képviselnek és megjelenítenek, természetesen nem jellemző az egész fiatalságra, mint szubkultúra van jelen. De egy olyan szubkultúraként, amit a média felemel és követendő példának állít. Gondolhatunk az “Új generációra” úgy, mint egy jövőképre, ahol a nemi jellegek, az egyéniségek eltűnnek, ahol az emberek sorozatgyártott bábúknak tűnnek. Szerintem efelé halad a világ. Ez a sorozat egy társadalmi folyamat mai, aktuális állapotát mutatja be, egy olyan folyamatét ami nem ma kezdődött és nem is 2010-ben ér véget.
Értem. Tehát folyamat pillanatfelvétel. Hol éred tetten a médiában azt, hogy ez az “elvárt szerep”? Hol válik vágyott személyiségelemmé a metroszexualitás? Legitimálni kelle-e? – eddig ez nem volt legitim? Az, hogy “legitimálja” neked mit jelent? Milyen érzés ez? Milyen a szexuális jövője a fiataoknak? Beszélgettél velük?
A metroszexualitás úgy gondolom, hogy szép lassacskán, mondhatni észrevétlenül beivódott a férfiak viselkedésébe. Ami nem feltétlenül rossz dolog (bizonyos határokon belül) hisz előtérbe helyezi a higiéniát és az ápoltságot. A divatmagazinok hirdetései között folyamatosan felbukkannak a férfiakat vásárlásra buzdító termékek, például szempillaspirál, rúzs, különböző arckrémek, nekik gyártva ezzel generálva a férfiak metroszexuális viselkedését. Érdekes jelenség az Elle man is. Ez gyakorlatilag a női magazin férfiaknak lefordított mása, ami gyakorlatilag semmiben, csak a címében tér el az eredetitől. Talán még abban, hogy a reklámok között 1-2 autó hirdetés felbukkan. De ugyanígy van Vogue man stb… A férfiak gyakorlatilag női magazinokat olvasnak. Hogy hol érem tetten a médiában, hogy ez az elvárt szerep? Ilyen műsorvezetők jelennek meg bizonyos tévécsatornáknál, ilyen külföldi sztárokat, itthoni hírességeket kap fel a média. Például David Beckham, Daniel Craig különféle interjúkban metroszexuálisnak vallják magukat, ezzel buzdítva a fiatalokat ennek követésére. Legitimálni kell-e a semleges nemet? Nem, szerintem ez egyértelműen hiba. Hogy lehessen-e nemet váltani? Az szerintem mindenkinek a saját döntése, ha úgy érzi, hogy rossz testbe született bele, természetesen éljen vele és a törvényekkel szerintem nem szabad ennek útját állni. Milyen a szexuális jövője a fiataloknak? Ez egy elég nehéz kérdés. Szerintem a tesi érintkezés kezd úgymond “elállatiasodni” a vágyak szimpla kielégítését szolgálni. Nyilván ez egy általánosítás, s mint ilyen ebben az esetben nem is biztos, hogy helytálló. Beszélgettem-e a modelljeimmel erről? Nem, mert a sorozatommal nem az ő személyes történeteiket akarom elmesélni, nem vagyok tisztába portréalanyaim szexuális vonzalmaival, mert nem tartom fontosnak ebben az esetben.
megvolt ma a védés. jó voltál Vivienne!
G
Köszönöm a segítségedet! A blogos ötletre sok gratulációt kaptam :)
Érdekes volt a blog. Köszönöm és gratulálok.
KÍváncsi lennék, hogy a nemeknek ez az egybemosódása csak egy lesz a sok múló divat közül, vagy egy egyirányú folyamat szemtanúi vagyunk. Ha igen, hol a folyamat vége?