„Hiszek abban, hogy üdvösebb lesz, ha elmozdulunk a nemi polarizációtól és a nemi szerepek börtönétől egy olyan világ felé, amelyben az emberek szabadon megválaszthatják egyéni szerepeiket és viselkedésüket.”- Pszichológia és feminizmus, L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2008 in: Sandra Lipsitz Bem: Maszkulanitás/ femininitás, 109.old

Testkultúra változás

A nemi szerep változás mellett nagyon fontos jelentősége van a testkultúra változásának, hisz ez a kettő szoros összefüggésben áll egymással.  A fogyasztói kultúra felemelkedésével a kemény munka eszménye háttérbe szorult a hedonista, korlátlan fogyasztást éltető magatartással szemben. A testünk ma már nem azt reprezentálja, hogy miként illeszkedünk a társadalomba, hanem az önkifejezésünk egyik legfőbb eszköze lett. S eszerint túl is értékelődött. A test a legnagyobb táptalaja a kirekesztésnek. A ma domináns kultúra kirekeszti a kövéreket, az időseket, a rondákat, a betegeket. Sok nő és férfi, hogy a társadalmi elvárásoknak megfeleljenek, és ne érezzék magukat kívülállónak, képesek mindent megtenni, hogy fiatalosak, szépek, csinosak maradjanak.   „ A nyugati kultúrában élő nők, mivel egyszerre hat rájuk a fogyasztói kultúra, a női étvággyal kapcsolatos kulturális ambivalencia és a nők hatalma ellen irányuló visszacsapás, azt hiszik, hogy ha kontrollálják a testüket és az étvágyukat, megmenekülhetnek az alkalmatlanság érzésétől és attól, hogy sosem érzik elég jónak magukat. Paradox módon úgy érzik, hogy éppen azok a testtel kapcsolatos normák és gyakorlatok adnak nekik erőt, és teszik őket szabaddá, amelyek korlátozzák vagy rabszolgaságban tartják őket. „ A test egyszerre jelenhet meg korunk kultúrájában az alkalmazkodás és a lázadás eszközeként.Hatalmas szabadsággal rendelkezünk a külsőnk felett, de pont ezt a szabadságot korlátozzák a társadalmi elvárások. Megjelenik a ‘light’ életmód és a ‘light’ emberek. A mai tinédzserek, hogy eleget tegyenek a társadalmi elvárásoknak, megpróbálnak vékonyak lenni, mint ahogy az előttük lebegő példaképeken látják. (Hollywood-i sztárok, divat modellek) A soványság hatására a nemi jellegek pedig kezdenek összeolvadni. Így jön létre egy új generáció, ahol a testi önkifejezés és a kulturális sztereotípiák változása miatt a nemi jelleg kezd háttérbe szorulni. Például a fiúk már nem izmosak akarnak lenni, hogy az erejüket fitogtassák, hanem vékonyak, nőiesek, “finom vonalúak”, külsejükre néha kínosabban ügyelnek, mint a lányok. Megjelent az új férfi generációra  egy új jelző, a metroszexuális. “Metroszexuális: nagyvárosban élő többnyire egyedülálló férfi, aki sokat költ kozmetikumokra, fodrászra, divatra és sokat törődik a külsejével (de nem feltétlenül homoszexuális)”.- Idegen szavak gyűjteménye

Az ideál és a divat

Az ideál sosem állandó, korszakonként változik, külsejében és természetében egyaránt. Az ideál változásának nyomon követésében a képzőművészet és a szépirodalom lehet a segítségünkre. Ha a Willendorfi Vénuszra gondolunk, mely az őskori nőideált ábrázolja, akkor hatalmas melleket, széles csípőt és nagy combokat látunk. A termékenység minden jelével megáldott nő volt az ideális. A barokk nőábrázolásokra szintén jellemző a széles csípő, a nagy mell és a vastag comb. A reneszánsz festményeken pedig már kecsesebb nők láthatóak. A szépirodalomból tudhatjuk, hogy a romantikában a törékeny, a viktoriánus korban pedig az unalmas, erényes nők voltak az ideálisak. Ma pedig az elérhetetlen, önálló, izgalmas az ideális nő. Korunk ideáljait nem a festményeken kell  keresnünk, hanem a magazinok lapjain. De milyen hatása van a divatnak és mi egyáltalán a divat?  “Lényege, hogy az emberi alkalmazkodás és elkülönülés látható magatartásjegyeit szabályozza: csoport-összetartozás mutatója, az együttélés vagy azonosulás szándékának vagy látszatának kifejezője és mutatója. A divat olyan gyorsan jövő, sodró erejű változás, amelyik nem szelíden fordít valami új felé, hanem úgy ragadja magával az embereket, hogy erős alkalmazkodási kényszert gyakorol, intenzív és viszonylag gyors idő alatt lezajló változást hoz létre, azzal szemben is, mint amilyen az ember maga, és amit az ember maga megszokott.” – Ez most a divat in: Losonczi Ágnes: A divat 12.oldal, Gondolat Kiadó Budapest, 1981

A szépség

“Kétfajta szépség van, az egyik a csinosság, a másik a méltóság, a csinosságot nőies a méltóságot pedig férfias szépségnek mondhatjuk. “- Cicero in: De oficiis I. 36. 130

Hogy mi a szép? A historizmus formájában, minden kornak megvan a saját szépségfogalma. A konvencionalizmus formájában, pedig az a szép, ami megfelel a konvencióknak, ami szintén koronként változik. Korunkban szépnek a fiús nő és a nőies férfi számít. A mai szépségeszménynek, a fiús nőnek álmát egyébként Joséphin Péladan álmodta meg először a L’Androgyne című regényében. “ A társnő, aki testvéri szellemmel áll a férfi mellett, s aki csak éjszaka jut nemének tudatára, aki külsőleg a fiúgyermekhez hasonlít s akinek a lelke férfilélek. “ – Rózsa Miklós: Művészet és szépség, 258.old, Anonymus Kiadó Budapest 1984

A női test legnagyobb változását a sport hozta meg. A sportoló nők aktjai nem sokban különböznek a férfi aktoktól. A testedzés hatására eltűnnek a keblek és a széles csípő. “ A  mai női szépségeszmény pontosan megfelel az embertani és esztétikai szépségeszménynek, mely mindig is azt hirdette, hogy a férfi test szebb és összhangzóbb mint a nőé, már csak azért is, mert a genitáliák nem domborodnak ki rajta oly szembetűnően.” – Rózsa Miklós: Művészet és szépség, 254.old, Anonymus Kiadó Budapest 1984